Anuradhapura – izgalmak a sri lankai buddhizmus bölcsőjében

02.1.

Korán kelünk, 5-kor jön a vonat. Micsoda menőség, 1.osztály, TV a vonaton, reggeli a vonaton, ülünk a vonaton. Harshi (imádott hosztunk) reggel 4től készítette az elemózsinkát, hiába kértük, hogy nem szükséges, itt vendégszeretet van ha szeretnéd ha nem.

Legalább az érkezés is korai, amúgy meg ilyen a WC az állomáson…meg sok más helyen is.

 

Egyből elkap egy tuktuk pilóta, de jófej es vágja a Nokiát, nem bánjuk, beülünk.

Érdekesség: nagyon vicces, hogy néha még Európában is pislognak, hogy mi az a Magyarország és hol is van. Erre itt Sri Lankán, ahogy meghallják, hogy honnan jöttünk, hatalmasra szélesedik a mosolyuk és már kezdik is:
„ááá Hungáriáá, best phones Nokiá „– és már húzzák is elő a kis ingzsebükből a régi Nokia valamennyi10-et.  Szóval ha valaki egy jóöreg 3310re vágyik, jelezze Febuár 27ig és megszerezzük 😀

Megérkezünk a szállásra. Jófej a host, fiatal de nemsokat beszél angolul. Pici ebéd a Cassaroléban (helyi étterem), totál zavarban mindenki, nem akarnak kiszolgalni, igazából sokszor belefutottunk már ebbe a furcsa helyztbe, hogy a helyiek zavarba jönnek fehér ember láttán és nem mernek minket kiszolgálni.

Őszes békés, lelkész jellemű haver megállít, nagyon jofej, nyilván kiderul hogy tuktuk driver és elvisz bárhva, de legalább nem nyomul, mint mindenki más, nagyon aranyos. Ki gondolná, ő is ismeri Magyarországot, a történelmet, Trianot?!, és a focit is. Őrület. Számcsere, hátha holnap igénybe vesszük a bájos kis öregúr szolgáltatásit. Talán először éreztük tuktuk sofőrön, hogy tényleg szívesen beszélget és nem csak az érdekli, hogyan húzhat ki több pénzt a zsebünkből. Kellemes meglepetés volt. Az ilyen esetek miatt nem szabad feladni. Lehet, hogy az emberek 90%-a azért szólít meg, mert már pörögnek a dollárok a lelki szemeik előtt, de ott van az a 10%, akikkel élmény a találkozás, akiken keresztül jobban megismerhető a helyi kultúra és akik a maradandó pozitív élményt adják. Szóval mi arra buzdítunk mindenkit, hogy elegyedjen beszélgetésbe minél több emberrel, mert hatalmas sztorik és kellemes élmények tudnak kikeredni.

 A szobánkba visszatérve jöhet egy rövid powernap, szigorúan 26 perces aztán nyakunkba is vesszük a dagobákat (a sztupák vagy pagodák sri lankai megfelelője)

Bicókat bérlünk,  az a legkényelmesebb, picit olyan, mintha a burmai Bagan romjai között cikáznánk a porban, egyik sztupa a másik után. Azt hinnéd a templomok ingyenesek, de kötelező adomány van. Se baj szerzeteseknek szívesebben megy a donation 🙂

Kókuszfarmot látunk a térképen, gyerünk oda, ja, hogy itt nincs is kókuszfarm, csak valami kihalt szállás? Mindegy de legalább van néhány jófej ember.

Postára is eltekrtünk, nálunk maradt Harshi kulcsa, fel kéne adni. Minden férfi minket bámul, leginkább Dorkát. Mondjuk segítenek is egyből. Picit zavarba ejtő, itt sem mernek kiszolgálni, pedig ez egy posta kérem szépen, na mindegy, valaki itt is a segítségünkre sietett. Végül mindig megjelenik valaki, aki segít, ez annyira laza Ázsiában. Sikerült, megszökjük.

Hazafelé friss gyümölcsöt veszünk a jófej srácnál, majd vacsi a Seedewiben (egy egész jó kis helyi étterem), itt esszük az első igazi salátánkat az úton.

Hazaérve még egy gyors overnight reggeli készites Dorottya moódra. Kókusztej, banán, vanilia, zabpehely – ezt mind összekevrjük egy 20 percel ezelőtt vásárolt ételhordóban és odaadjuk a hosztnak, hogy legyen olyan kedves és tegye be a hűtőbe reggelig.. Olyasmi lesz, mint Thaiföldön a mango sticky rice, imádtuk, várjuk a reggelt. Ilyen lesz majd holnap…

02.2.

Későn kelünk. Picit visszavettünk a tempóból, de jó ez így. Többet barátkozunk, beszélgetünk mindenkivel. A beáztatott rizst elfogyasztjuk reggelire, yumm… na menjünk el kv-ért! Kár volt, de sejtettük előre. Ez itt a tea mekkája, miért is erőltetjük azt a hülye kávét? Holnaptól teázunk mindenhol.

Buszra fel, őrületes, cirkuszi, tunning buszok vannak itt, és még fel is férünk, micsoda kényelem. 22km 120 ft-ért? Tényleg hihetetlen, de ennyi. Ismét egy Schumacher a sofőr. Fontos tudni, hogy az utakon alig fér el két autó és a busz a legnagyobb autó. Ugynakkor minden sofőr Schumachernek képzeli magát, csak épp az a gond, hogy 50-en utazunk a buszon, a szembe sávban megyünk, mert előzünk és meglepő módon jön szembe egy teherautó. Kicsit beremeg a láb, de semmi gond, túléljük…

Érdekesség: Hihetetlenül olcsó a tömegközelekedés. Komfortot ne várjatok, és olyan vadul vezetnek, hogy ilyet még nem láttatok. A buszok közlekednek a leggyorsabban, letaszítva mindent és mindenkit az útról. Mintha privilégiumot élveznének az utakon. Konkrétan 3 mp-ed van a fel és leszállásra.  Nem vagyunk félősök, de gyakran nyugtatjuk magunkat a gondolattal, hogy valószínűleg elég tapasztaltak és talán ők sem szeretnének éppen most meghalni.

Megérkezünk Mihintaléba, ebéd Kummar éttermében. Egy bácsi már megint nem akar kiszolgálni. De tényleg miért tartank ennyire tőlünk? Úgy tűnik nem akarnak komfortzónán kívül helyezkedni. Kummar ajánl egy helyet, amit érdemes lenne megnézni. Felkerekedünk, elmegyünk.

Nem köszi nem kell tuktuk gyalog megyünk. Jujj mennyi majom már megint. Meg mókusok, wow és őzek is. Imádjuk, hogy majmok szaladgálnak mindenhol az erdőkben. Dorka órákig tudná figyelni őket. Ennyire viszont nem érünk rá.

 

Megérkezünk a 2000 éves szent domb tövébe, ami egy ősi mesterséges víztározó és öntözőrendszer. Okosak voltak az őseink, ez mindig kiderül. Menjünk fel, a tetjén szerzetesek meditálnak. Jön is szembe egy.

– Hi, Felmehetünk?

– Igen, de ez most nem a legjobb alkalom.

Beszédbe elegyedünk és csak kérdezünk és kérdezünk, végre mindent nekiszegezhettünk, ami valaha is érdekelt minket a buddhista szerezetesek életét illetően. Nagyon belemelegedtünk, mélyebb témára tapintottunk. Azt mondja menjünk vele, üljünk le valahova (így jelezte, hogy ne zavarjuk beszéddel a szerzetesek meditációját). Lassan (a sehova nem siető buddhista szerzetes nyugalmával) lesétálunk. Dammah mesél a buddhista tanokról, arról, hogy ők olyannak látják a dolgokat amilyenek azok valójában (ezt itt most kicsit nehéz bővebbenkifejteni), hogy miért nem társítanak érzést vagy gondolatot semmihez, illetve mesél az életmódjukról is. Végtelen kedvesség, nyugalom és szeretet árad belőle. Rákos lett az élete szerelme, aki egyébként az egyik távolabbi rokona is egyben (?!). Szülők szétválasztották őket. Sokat is bulizott, falta az életet és nem vetette meg a hashist sem. 29 évesen elvonult (mint Buddha), mert bár élvezte az életet, az elméjében sosem volt béke. Tudja hogy nem akar másk lányt ezen az egyen kívül, többek között ezért is választotta örök életre a nőtlen szerzetességet. 1 órát beszélgettünk, mesebeli élmény volt, majd elindultunk. Gyönyörű dolgokat kivánt nekünk, amik még senki szájából nem hangzottak ilyen őszintén. Csodálatos ember végtelen kedves mosollyal. Jelenbe kerültük a jelenében.

…így egy buddhista szerzetes áldásaival felértünk a hegyre, az eredeti úticélunkhoz. Erről a hegyről ered a sri lankai buddhizmus. A helyi kislányok azt játszák, hogy megérintenek minket, odaköszönnek és gyorsan elszaladnak. Minden kislány es kisfiú köszön. Nagyon szépek és aranyosak.

 

Felmentünk megnézni a naplementét a sztupa mellől. Gyönyörű. Közben sri lankai tradicionális zene, helyi viseletben. Az helyi viselet gyönyörű, a zene már kevésbé. Dob és valamilyen éles fúvós hangszer furcsa ritmusú egyvelege.

Busszal vissza a szállásra. Vacsi egy helyi kis étteremben. A többedik hasonló alkalom uán megtanultuk, hogy Sri Lankán sose mondjunk két információnál többet egyszerre egy embernek, mert egyszerűen képtelen megjegyzni, vagy már alapból nem érti mit szeretnénk. Felírni nem írják fel (pl az ételrendelést), viszont végtelenül kedvesek, mosolyognak és mindenre bólintanak, leokézzák, nyugtázva, hogy értik, minden rendben. Végül pedig valami egészen más történik, mint amit megbeszéltünk. Ezért azt az elvet követjük, hogy tőszavakban beszélünk, kötőszavak nélkül és max két megjegyzendő információt teszünk bele egy mondatba. Ha ez megvan, megyünk tovább. Mi ezen jól szórakozunk, de azt is látjuk, hogy nincs ezzel így mindenki.

Hazaérünk, hostunk már vár. Kint maradunk beszélgetni. Mutatjuk Magyarországot, ismeri mellettünk Ausztriát, és már hívja is egy barátját aki Bécsben lakik. Elvesztettük a fonalat. Mi?! 2 perc múlva Levi azon veszi észr magát, hogy egy Bécsben élő random sri lankai fazonnal beszélget telefonon németü Sri Lankán. Teljesen szürreális. Imádtuk. A vendéglátónk meg egyébként egy neves politikusnak volt a testőre aki azóta is támogatja őt. 28 éves. 2 gyereke van és felépített egy homestayt. Micsoda életek. Ez itt hatalmas dolog.

Jó éjszakát.