Colombó – első napok Sri Lankán

01.29.

Megérkezünk Colombóba. Huh, ez kicsit olyan, mint Bangkok. Sűrű, koszos, hangos, tele tuktukkal. Később kiderült, hogy van egész szép része is, de tényleg nem sok mindent lehet itt csinálni.

Fogtunk egy tuktukot. Életünk legizgalmasabb tuktuk utazása volt. Jobbra 1 cm-re busz, előzés jobbról, balról, szembe sáv, 1 cm-re megallás az előttünk lévőtől, miközben a sofőr halál nyugodt. Azt hittük az már hozzászoktunk az izgalmakhoz és az indonéz közlekedést nem lehet überelni, haha pedig de. Végülis egy szabály azért van. Az erősebb és az erőszakosabb győz. Vissza a természethez 🙂

Hopp és már az első szállásunkon vagyunk. Harshi, a vendéglátónk a homestay-ben, hatalmas lendülettel köszönt, a nevetésétől zeng a lépcsőház. Már most imádjuk. Ő itt mindenki édesanyja, annyira kedves, nem hiszitek el. Nem csak a vendégeivel, mindenkivel, bárkivel. Hihetetlen. Azonnal ebédet rendel (free of charge), kérdez, magyaráz, megmutat, italt hoz, útitervet készít, fuvart intéz, telefonál, segít, ha nincs mit, akkor is, azonnal megvagyunk a következő napokra.

Következő állomás az ősi város Anuradhapura lesz majd Colombo után. Most kell jegyet venni, nincs mese, úgyhogy irány a vonatállomás, be a központba, jegyvásárlás. Csak ott lehet. Azt hiszem a nyomorgás új értelmet nyert, amikor 1 négyzetméternyi vonaton 9-en állunk és folynak ki az emberek a kocsikból, SZÓ SZERINT! Cserébe a 20 perces utazás fejenként 16 forint. Egyszer ki kell próbálni, aztán jó a tuktuk is párszázért.

Jet lag, hullák vagyunk, de azért le a partra, állítólag szép. Tényleg az és friss tengeri herkentyűk is vannak. Nem budget hely, de ilyen olcsón nem lehet sehol homárt és királyrákot enni. Még sosem ettünk, kipróbljuk. Huh, Isteni. Naplevente és még a hajunk is lobog. Óceánparton hosszú hazaséta. KO, alvás.

01.30.

Harsi európai reggelivel indít mindenkinél, amíg meg nem ismer minket. Mi gyorsan haladó szintre léptünk nála, másnap már sri lankai reggeli volt, kihagytuk az átmenetet. Ezaz, vagányok a magyarok, bevágódtunk, most már mehettek 😛 Dorka persze besegít a reggelibe, Dorka mindehol főz. Majd még látjátok.

Van a városban egy piac. Ok gyerünk nézzük meg, Levi kibírja, Dorka imádja, szóval miért ne. Megnyomorított kéregetők, tukmáló tuktuk sofőrök, kosz, forgalom, bűz, ezt még Dorka sem viselte jól. De azért vettünk Levinek egy övet, mert azt otthon hagyta. Fura, hogy lehetetlen volt alkudni. Mindenhol lehet, de pont egy piaci övesnél nem? Namindegy, kb 500 ft volt.

Séta jobb környékre, tuktuk sofőr leszólít. Kb minden 5 percben 🙂 Elvisz ide, elvisz oda…nem köszi, mi egy hotel környékére megyünk kajálni. Ok, akkor elvisz oda. Nehéz tárgyalás volt, de megalkudtunk 100 rúpiában (ez 160 Huf) 1,9 Km-re voltunk a helytől, a hivatalos ár 50 rúpia/km és más is ennyiért vinne el, szóval tényleg nem próbáltunk pofátlankodni. Indulás. Útközben már indult a fárasztás.

– no no hotel expensive! no! good Sri Lanka food. good place rice and curry goodgood

De mi nem a hotelbe megyünk, csak ott szállunk ki, mert azt tudod, hogy holvan. Sok rosszat hallani az ilyen helyzetekről, úgyhogy köszi nem, a hotelhez szeretnénk menni, ahogy megbeszéltük. Addig mondta, hogy belazultunk. Ok vigyél ahova szeretnél. Basszus, tényleg jó hely volt. Olcsó és nagyon finom helyi ízek. Még jobban belazultunk.

– Sri Lanka bjutiful gems! you buy gem! sri lanka most famous most beautiful zephyr. – mondta. Mi pedig jeleztük, hogy, ok, de csak akkor, ha nem gond, hogy nem veszünk drágakövet (Sri Lanka egyébként hires a zafír bányászatról). Bemetünk, sales kezdődik, nem sokkal később kijöttünk.

Samira (a sofőr) még elvitt egy kis utcába, és közölte, hogy ok, akkor 8 km-et jöttünk (volt az 4 is) és akkor legyen 1000 rúpia. Ohh really? Akár hogy számoltuk nekünk nem jött ki a matek, úgyhogy nagy nehezen megértettük vele, hogy mi egyik helyre sem szerettünk volna elmenni, ő nyilván azon keres, ha minket leszállít ilyen helyekre, előre szóltunk is a szándékunkról, szóval ez nem fair. Mivel jó volt az étterem megdupláztuk a 100 rúpiát, amit nagy nehezen elfogadott és mérgesen, csalódottan távozott. Ezt csak azért írtuk le, mert minden napi eset, hogy próbálják kicsalni a pénzt a túrista zsebéből, ezért érdemes résen lenni és gondoltuk elvisszük a helyzetet ziccerig, hogy lássuk mi történik.

Megpihentünk egy klímázott kávézóban, ahol egy juice (ami amúgy smoothie, ne tévesszen meg a név, mindehol juice-nak írják a turmixokat ami csak gyümiből készül) és kávé kíséretében a bloggal foglalkoztunk és mivel az Airbnb otthon ilyenkor sem áll meg, dolgoztunk egy kicsit.

Később haza Ubereztünk, miután találkozunk az új barátunkkal Loával, aki egy szupercuki nő Indiánából, 1 éve nyugdíjas azóta járja a világot, hol a csalájával hol egyedül. Egyébként egy fülakupunktúrás specialista rendelőjében találkoztunk a város egy kifejezetten kellemes környékén, ahova eredetileg is menni szerettünk volna. Jejj:) alakulunk.

Együtt letaxiztunk az óceánpartra, ahol ismét sikerült tengeriherkentyűket enni rák curry és halcurry formájában és ismét mennyei volt. A bor viszont elég drága Sri Lankán, Ausztrál Chardonnay-t vettünk, isteni gyümölcsös, kissé bodzás íze van, teljesen más, mint otthon, de nem lesz gyakori itt a borozgatás, amúgy sem az ausztrál bor a fő attrakció. Az órákig tartó beszélgetés után ismét az óceán parton indultunk haza. Ezúttal viszont kutyák kergettek meg. Elég félelmetes volt. Amint elfordulsz futnak utánad ugatva vicsorogva. Ha feléjük nézel és ordítasz, megijednek és megállnak. Este minden esetre óvakodni kell a kutyáktól.

01.31.

Haladó sri lankai reggelivel indítottunk. Kókusz sambol (röviden kókusz, chilli és hagyma keveréke), string hoppers (sri lankán így hívják a vékony főtt rizstésztát és nagyon népszerű) krumpli curry, kókuszs rotti (kókuszos lapkenyér, ezt már ismertük Dorka elég expert ebből :P) és még néhány finomság került az asztalra.

Harshi tuktuk sofőrt hívott. Amikor már nagyon messze jártunk a uticéltól Levi próbálta elmutogatni, hogy nagyon nem jó helyen vagyunk, majd hosszú mutogatás és a “turn back” kifejezés hosszas ismétlése után végre sikerült megfordulni. Levi mutatta az utat. Jóval többet mentünk, jóval többet is szeretett volna számlázni. Nagy nehezen megértette, hogy ő tévedt el és azért nem szeretnénk fizetni.

Jó tanács: Sri Lankán sokan pötyögnek angolul, sokan beszélnek is, de valahogy az az érzésünk, hogy az egyszerűbb népek képtelenek megérteni egy összetett mondatot. Mindenre rávágják, hogy “yes-yes” “áááá okééé”, miközben halvány gőzük nincs, hogy miről van szó. Ezt egy hét alatt megtanultuk és próbálunk tőszavakban kommunikálni, amikor látjuk, hogy nem igazán dekódolják az üzenetünket.

Vissza az akkupunktúrára. Sri Lanka híres a természet gyógyászatról is, főleg az ajurvédikus és akkupunktúrás kezelésekről. Egy alkalommal viszont nem történnek csodák, de Loa túl lelkesen beszélt a kezelésről ahhoz, hogy Dorka ne próbálja ki. Meg amúgy is mindennel meg lehet venni ami holisztikus meg alternatív, és mindig meg tudja győzni magát hogy épp akkor ott pont miért arra van a legnagyobb szüksége. Dorkának tetszett, de nyilván akkor lehetne bármit is állítani, ha végigcsinált volna egy kezelést. Később az emberről kiderült, hogy világhírű gyógyító, a könyveiből tanulnak és úttörője a szakmának. Hoppá. Szép S mercije volt 🙂

A teli hold minden hónapban ünnep Sri Lankán. A boltok többnyire zárva, az emberek pedig a főként buddhista templomokba vonulnak naphosszat tartó imádkozára. Mindenki szép fehér ruhába öltözik ilyenkor.

Helyi étteremben ismét helyi finomságokat kóstoltunk, mint pl a Kotthu. Forró sparhelten összevagdalt és pirított rotti (itteni kenyérlepény) és zöldésgek keveréke.

Uberrel haza, majd elfogyasztottuk első king kókuszunkat a Homestay-ünk tetején a lakótársaink társaságában.

Megjött a háziasszony is. Utolsó nap lévén meghívott egy vacsorára, miután kijelentettük, hogy ezúttal mi hívjuk meg őt. Nice try.. Elképesztő a sri lankai vendégszeretet. Ez a nő tényleg egy földre szállt angyal. Lesi az ember kívánságait és még azt is megkísérli megtenni érted, amire nincs is szükséged. Mindeközben végtelenül kedves és valószínűleg atomenergia hajtja, hogy 57 évesen is egész nap pörög, alig alszik a jövő-menő vendégek, vagy épp a helyiek miatt és mindenközben Malajziában csinálj a PHD-jét turizmus témában. Inspiráló személyiség…

Szóval elindultunk vacsorázni, ami remekül sikerült. Helyi laza srác kis éttermében előttünk főzte a helyi curryket és rákokat. Mmmmm, de finom volt.

 

Hazafelé Ubert hívtunk. Lassan közeleg is egy hasonló autó.

– Hi, there are 5 of us. No problem? We are going only 2 km – nem volt neki gond, beszálltunk és indultunk. Közben csörög Levi telefonja. Ki ez?

– Hello, I am the Uber driver and I’m at the address. – khm, pardon? De akkor ki ez ember, akinek a kocsijában ülünk?

– Are you the Uber driver? – tette fel Levi ekkor a million dolláros kérdést.

– őő No..válaszolt nemes egyszerűséggel.

Szóval az történt, hogy beszálltunk egy random kocsiba és mivel mindeki laza, és persze mivel a sofőr semmit nem értett abból, amit angolul mondtunk neki, úgy volt vele, hogy “mi baj lehet, hát végül is épp ráér, akkor elvisz” 🙂

Jeleztük neki, hogy ne haragudjon és nagyon kedves, de azt hittük, hogy ő a sofőrünk, akit rendeltünk, szóval most kiszállnánk, és mennénk vele. Csöndben nyugtázta, ahogy a beszállást is, majd elhajtott.

Azóta csekkoljuk a rendszámokat is. De legalább szétröhögtük magunkat közben.

Azt már említeni sem kell, hogy az igazi sofőr ugyan 200 méterre volt tőlünk, de nem talált meg minket. Jaj, annyira vicces helyzetek alakulnak ki itt. Sebaj, nem sietünk sehová 😀

Irány az ágy, holnap indulunk a vallás fővárosába, Anuradhapurába, északra, és kezdődik az utazás látványos része.

Nagyon hosszú lett a poszt. Legközelebb rövidebbre fogjuk, csak hát annyi inger éri az embert, amikor egy új országba látogat. Jelezzétek, ha mégis a hosszabb verzió érdekel és igyekszün majd úgy írni.